Mit mond a jóga hagyománya?

A lelkes jógagyakorlók körében gyakran találkozunk olyan szófordulatokkal, hogy “a jóga hagyománya szerint”, vagy “a jóga azt tanítja”, esetleg “a jógában ez így meg így van”…

Nagyon szép és egyszerű lenne, ha a jóga mindenki számára ugyanazt jelentené. Sajnos a világ nem így működik, és bár meggyőződésem, hogy számos tanítás maradt fenn hiteles mesterektől, és hogy a valóság megismerésének csodálatos útját vázolják fel egyes védikus tanítók, azt láthatjuk, hogy a jóga nevében rengeteg téves elképzelés, illetve csak korlátozott mértékben használható útmutatás is keletkezett az évszázadok folyamán.

Az ősi szövegek sokszor nehezen értelmezhető, vagy csak a bennfentesek által ismert szimbólumokban beszélnek a valóság természetéről, amiből a kívülállók, akik esetleg szó szerint értelmezik a leírtakat, sokszor teljesen téves következtetéseket vonnak le. Számos vallás, egyház és jógairányzat keletkezésénél megfigyelhető, hogy az alapító komplex tanításait a tanítványok saját megértési szintjükön adják tovább, és így egy könnyen emészthető, a követők igényeire szabott, jól eladható szellemi termék keletkezik.

Pedig az igazán jó és mély tanítások mindig nehezen befogadhatóak, paradox jellegűek, sőt, meghökkentőek, és a megértésük jelentős szellemi erőfeszítést igényel. Mert a fejlődés világképünk újraépítését jelenti, ezért a jó tanító mindig arra törekszik, hogy kizökkentsen a megszokott gondolatmenetből. Rámutat gondolkodásunk alapvető hiányosságaira és téves elképzeléseink abszurditására, ami sajnos sosem kényelmes és megnyugtató.

A jóga nem szabályok követését jelenti, nem dogmatikus hitrendszer, amit tilos megkérdőjelezni. A jóga az ember örök törekvése a valóság megértésére. A jóga az az út, ami önmagunk meghaladását célozza, az elme korlátait szétfeszítő valóság felismerésére törekszik. A jóga tanításait emberek találták ki, akik szubjektív tapasztalataik értelmezésére alkottak modelleket. Vannak mélyebb, a tudat természetére mutató tanítások, de a sok szöveg csupán a tanítványok első lépéseinél igyekszik irányt mutatni. És bizonyára számos teljesen téves elmélet és gyakorlat is született, de ezek jelentős része nem is állta ki az idők próbáját. Mégis előfordul, hogy némelyik valahogyan önálló életre kelt, és végül valamelyik hagyomány részévé vált. Sajnos egyáltalán nem könnyű szétválasztani a valódi mesterek tanításaitól a karizmatikus, de alacsonyabb szinten megragadt tanítványok színes elméleteit.

Minden hagyomány így jön létre, ezért fontos tudatosítanunk, hogy a hagyomány csupán modellek és iránymutatások gyűjteménye, márpedig a valóság semmilyen modellbe nem fér bele. Ez ugyanúgy igaz a modern tudományra, mint az ősi kinyilatkoztatásokra. És ahogy minden modell magában rejti a fejlődés lehetőségét, úgy a fejlődés korlátjává is válhat, ha túlságosan ragaszkodunk hozzá.